5V-os tápfeszültség 9V-os elemről... (módosítva)

Néha bizony jól jön, ha a dugaszolós próbapanelunkon összerakott digitális áramkörünk nem helyhez kötött, és így tesztelés közben mozgatható. Erre mutatok most egy nagyon egyszerű megoldást.

Az áramkör egy egyszerű közös kollektoros kapcsolás, filléres alkatrészekből utánépíthető.

Célszerű 0,5W-os Zener-diódát használni

Működése nem túl bonyolult:

Az NPN tranzisztor bázisának a feszültségét a Zener-dióda 5,6V-on
tartja. Ebből ha levonjuk a tranzisztor bázis-emitter diódájának a kb. 0,6V-os feszültségét, akkor megkapjuk az emitter és a föld közti ~5V-os kimeneti feszültséget. Üresjáratban ez nekem kb. 5,11V. Minél jobban terheljük a kapcsolás kimenetét, annál több feszültség fog esni a tranzisztor bázis-emitter diódáján, és így végeredményben a kimeneti feszültség folyamatosan csökkenni fog, de nem túl nagy mértékben. 60mA-es kimeneti áramnál a feszültség nálam 4,90V lett.

Az áramkör természetesen nem terhelhető a végtelenségekig. A kollektor-emitter feszültség egyenlő lesz a tápfeszültség és a kimeneti feszültség különbségével. Én egy 9V-os elemmel hajtom meg a kapcsolást, tehát ebben az esetben a tranzisztoron eső feszültség ~4V lesz (ezt befolyásolja az elem állapota is). A kimeneti áram az egész tranzisztoron végigfolyik (a bázisba befolyó áramot elhanyagoljuk). Így könnyen kiszámolható, hogy a tranzisztor mekkora teljesítménnyel fűt (P = UCE * I). A BC639-es tranzisztor maximálisan megengedett hődisszipációja a katalógusa szerint 625mW, de nem érdemes idáig vele elmenni. Ebből következik, hogy kb. 100mA-nél jobban inkább ne terheljük az áramkör kimenetét.

Az áramkört leszimuláltam számítógépes tervező szoftveren: